Új kaland, új erő, nagyobb szerelem II.18. Fejezet
Kagome-Lara 2007.12.05. 20:32
XVIII. fejezet
Csapda (I. rész)
„El kell fogadnom! Őt választotta, nem engem! De mégis… valami nem hagy nyugodni! Én nem azt az Inuyashát ismerem, aki semmibe veszi más érzelmeit. Mintha… mintha nem is ő lett volna. Badarság, Kagome! Ezt csak azért gondolod, mert fáj, hogy nem téged választott! De… ha mégis igaz amit gondolok? Akkor mi van? Tudom már! Visszamegyek, és ellenőrzöm! Ha kérdi, hogy miért, akkor majd azt mondom, hogy magyarázatot akarok! Igen! De… miért nem tudok elindulni? Mintha félnék a választól… Muszáj! Erőt kell vennem magamon! Ezt még meg kell tudnom mielőtt… új életet kezdek!”
Ekképp gondolkodott Kagome.
Eközben máshol:
„Át kell mennem! Tudatnom kell Kagoméval, hogy már nem szeretem Kikyot!”
A félszellem gondolatmenetét egy hang szakította félbe.
-Inuyasha!
-Kikyo!
-Hová készülsz, kedvesem?
-Kagoméhoz. Kikyo… Kagomét választottam!
-Ez esetben…-hangzott a hideg kijelentés.-Nincs más választásom…
Elővette fegyvereit, egy nyíllal kifeszítette íját, majd a ruhájánál fogva egy fához szegezte a tehetetlen hanyout.
-Mit jelentsen ez, Kikyo?!
-Ha az enyém nem lehetsz, ne legyél senkié! Mindkettőtökkel végzek!
-Hogyan akarod megölni Kagomét, mikor te nem tudsz átmenni?! Talán átcsalod?!
-Ne félj, hamarosan ő is itt lesz!
-Mi tettél?!
-Úgy mond hamis érzelmekkel tápláltam.
-Hogyan?! Kagome nem veszi be az ilyeneket! Ö jobban ismer mindenkinél!
-Úgy látszik, mégsem!
Ezzel felöltötte Inuyasha alakját. A fiú csak bámult. Most már tudta, miről van szó.
-Látod?
-Látom… de nem akarom elhinni! Hogy tudsz alakot változtatni? Ha jól tudom, egy miko nem képes ilyesmikre!
-Jól tudod, de én nem vagyok átlagos! Téged tudod, hogy csaptalak be?
-Azonnal mond el!
-Semmi akadálya! Emlékszel, amikor annak az ostoba lánynak az anyjával beszéltél?
-Ő nem ostoba!
-Nekem mind egy! Szóval az nem ő volt, hanem én!
”Ezért volt nekem olyan furcsa érzésem, mikor beszélgettünk!”
-A barátnőcskédet pedig a te alakoddal vertem át!
-Mit mondtál neki?!-kiabált önmagából kikelve.
-Hogy engem választottál!
-Hogy tehettél ilyet?!
-Tudod, kedvesem, néha áldozatokat kell hozni! Mint ahogy most is!
Köteleket varázsolt a félszellemre, amik elszakíthatatlanok voltak.
-Engedj el!
-Hogy elrontsd az elronthatatlan tervemet? Soha!
-Értsd már meg! Már nem szeretlek!
-Majd fogsz!
Ezennel lassan elsétált, magára hagyva a kötelekkel küzdő Inuyashát. Amint odaért a kúthoz, épp akkor mászott ki belőle Kagome.
-Kikyo! Mit keresel itt?
-Érted jöttem!
-Ezt hogy érted?
-Így!-a lányra is rávarázsolta a köteleket.
-Miért?
-Mert téged választott!
Kagome szíve nagyot dobbant. Mégis… mégis boldog lehetne szíve választottjával… ha nem lenne Kikyo…
-Tehát… engem választott?-kérdezte elcsukló hangon.
-Igen. Ne örülj ennyire, mert nem látjátok többé egymást!
-Tudtam, hogy nem ő volt az!
-Nocsak! Te okosabb vagy a szerelmednél?
-Igen! Azonnal engedj el!
-Ő is pont ezt mondta!
-Mi?-lángok keletkeztek teste körül, haja égnek állt, szemében szintén a mérhetetlen düh tüze lobogott.
Ám ez sem segített a kötelek kioldásában.
-Mindketten meghaltok!
|