V. fejezet

Egy percet se nélküled!

Reggel Nashizo kiabálására ébredtek.
-Éhes vagyok!!! Pelyhet akarok!!!
Kagome kábán kinyitotta szemeit, és homályosan megjelent előtte a kislány képe, amint a pultot ököllel ütögeti, úgy hogy még a mellette lévő tányér is beleremegett, de ugyanabban a pillanatban leesett, és eltört.
Kagome nem akart felkelni, pihent volna még egy keveset. Félig nyitott szemmel nézte az eseményeket. Ahhoz is kevésnek érezte az erejét, hogy megszólaljon, de Sango megmentette a felkeléstől. Gyorsan kiszaladt a szobából.
-Pszt, kicsim! Keresztanyuék még alszanak!-bökött állával a kis kanapé felé.
A miko gyorsan becsukta a szemét, mikor meghallotta Miroku lépteinek hangját.
-Jaj Miroku! Kérlek, söpörd össze a szilánkokat, Nashizo eltört egy tányért!-szólt a szellemirtó, miközben kiszolgálta kislányát.
A szerzetes elvégezte dolgát, majd Inuyashaékra nézett, és így szólt:
-Még mindig alszanak?
-Igen. Fárasztó éjszakájuk lehetett.
”Most már tényleg jó lenne felkelni!”-gondolta Kagome, majd felült, és lassan keltegetni kezdet a hanyout.
-Inuyasha, gyere, kelj fel!-szólt kedvesen, majd puszit nyomott az arcára.
-Muszáj?
-Igen, gyere!
Ő is rászánta magát.
-Jó reggelt!-köszöntek.
-Nektek is!-szóltak vissza.
-Mit kértek reggelire?
-Én maradok a keksznél!-válaszolta az istennő, miután szokásos reggeli csókjukat „elvégezte” párjával.-Te mit kérsz?-kérdezte.
-Valami finomat. És jó nagy legyen!
-Te csak diétás adagot kaphatsz!
-Jaj Kagome, ne kezd már megint!-a lány háta mögé somfordált, átölelte, és elkezdte csókolgatni a nyakát.
-Na jó, de most utoljára!
-Megegyeztünk!
-Megyek, behozom az újságot!-jelentette ki Nashizo.
-Jó, de vigyázz magadra!
-Csak az udvarig megyek, anya!
-Rendben.-válaszolt Sango.
Fél perc múlva meg is jelent az ajtóban, kezében színes újsággal, amin már messziről látható, óriási betűk voltak.
-Fogadjunk, hogy rólunk cikkeznek!-tett szúrós megjegyzést Inuyasha.
-Ugyan már!-hárította el Kagome, de miután kinyitotta az újságot, lefagyott a mosoly az arcáról.
-Na? Kinek volt igaza?-vágott fel a félszellem, de Kagome lekapcsolta a Fekszik! szóval.
-Mutasd, mit írnak.-vette ki Sango a megrökönyödött istennő kezéből a napilapot, de ő is hasonlóan reagált.
-Mégis mit írhat az az átkozott újság, amitől így gyökeret eresztettetek?!-kapta ki most Inuyasha a szellemirtó kezéből.-Ezt nem hiszem el!-csak ő nem „fagyott le” az olvasottaktól.-Ezek a semmirekellők egy koncertet vagy micsodát akarnak Kagométól!-mondta felháborodottan.
-A fenébe!-tért észhez a lány, és idegesen föl-alá kezdett járkálni a szobában.-Az még nem baj, hogy koncertet kérnek, csak az, hogy egy átkozott hangot sem énekeltem, mióta újratalálkoztunk!
-Ez olyan nagy baj?
-Igen, mivel elvileg minden nap gyakorolnom kellene!
Elindult az előszobába, a többiek követték. Ott kinyitott egy szekrényt, és elővett belőle egy kulcsot. Most a ház végében lévő alagsori lépcső felé vette az irányt, lement, és kinyitotta azt az ajtót, ahová még egyikük se mehetett be a lányon kívül. A szoba nagyon sok elektronikus készüléket tartalmazott. Kagome odarohant egy számítógéphez, bekapcsolta, majd utána sorba a többi kütyüt is. Egy emelvény közepére állt, egy mikrofonhoz, majd azt is beüzemelte. Visszament a komputerhez, és egy kis gépelés és kattintgatás után megszólalt a zene. Ugyan abban a pillanatban az emelvény előtt lévő nagymonitor szöveget jelenített meg, amit Kagome énekelt. A hangja mindenki szerint gyönyörű volt, de ezt most a kis csapat is megerősíthette. A katolikusok szerint Isten ajándékozta meg ilyen hanggal, mások azt mondták, Isten megcsókolta a hangszálait, megint mások szerint csak a jó producernek köszönhető, hogy híressé vált. De ez utóbbi hamisnak bizonyult. Kagome egész nap gyakorolt. Néha tartott egy kis szünetet, hogy a hangszálai bírják a megpróbáltatást. Aznap még megbeszélte Maryvel az koncert időpontját: három nap múlva, és helyszínét: a tokyoi nagy tér közepén. A színpadépítők, a technikusok, a látványtervezők dobozszámra szedték a nyugtatókat. Nagy nehézkesen, de elérkezett a fellépés előtti este. Kagome és Inuyasha aznap este kimentek a Szent Fára, hogy kicsit kettesben legyenek. Egymásba karolva ültek az egyik legnagyobb faágon.
-Inuyasha!
-Tessék?
-Szeretném, ha ti is ott lennétek a visszatérésem napján!
-Visszatérésed?
-Igen. Mármint… A holnapi estére való visszatérésemre. Ha Sangoékra nem is, rád számíthatok?
-Természetesen!
-Köszönöm!-megcsókolta.-Szeretlek!
-Én is!
-Képzeld, még a gimis barátnőimnek is küldtem egy e-mailt, hogy jöjjenek el!
-Egy mit?
-Egy levelet. Te a legjobb helyről fogod nézni az előadást.
-Tényleg? És honnan?
-A színpad mellől.
-Odaengednek?
-Nyugi! Én már elintéztem!
-Köszönöm!-és ellopta a lány ajkait.
-Nincs mit!
Nagyon gyorsan eltelt az a három nap. Elmentek megnézni a színpadot, a látványtervezők munkáját, és ruhapróbára. Már csak az utolsó lépések voltak hátra. Elérkezett az előadás napja. Sango aznap egy fenséges ebéddel örvendeztette meg őket.
-Köszönöm, de nekem elég volt! Nem tudok majd táncolni, ha teleeszem magam!
-Én azt ajánlom, egyél, amíg van!-mondta teli szájjal a félszellem.
-Tényleg finom volt, de nem ehetek többet! Megyek készülődni!
-Kagome nem izgulsz? Ez az ország legnagyobb eseménye, ha jól olvastam az itteni újságokban!-kérdezte Miroku.
-Őszintén? Sikítani tudnék az izgalomtól!
-Minden esetre nagyon jól palástolod.-jegyezte meg a szellemirtó.
-Nashizo hol van?
-Észrevétlenül átvittük a kúton. Kaede anyó vigyáz rá.
Elindult a fürdőszoba felé.
-Kagome!-kiabált utána Inuyasha, de már nem hallotta, ezért utána indult.
-Ejnye, Inuyasha! Leselkedünk? Én is megyek!-jelentette ki a szerzetes.
-Meg ne próbáld!-hangzott az elutasító válasz Sangotól.
A félszellem benyitott. Az istennő már az óriási fürdőkádban volt.
-Inuyasha! Miért jöttél?-kérdezte zavartalanul.
-Meg szeretnék kérdezni valamit! Itt kell hagynom a Tetsuaigát?
-Elhozhatod, de a kocsiban kell hagynod! Miért nem jössz be te is? Nem ártana megfürdened, lehet, hogy csak este fogunk hazaérni!
-Nem bánom!-mosolyodott el.
Ezt a kis időt se bírták ki egymás nélkül. Negyed óra múlva Kagome azt tanácsolta, hogy menjenek ki, mivel még egy csomó dolguk van a helyszínen. A lány és a félszellem is elkészült, majd elindultak.