9. Fejezet

IX. fejezet

Ébredés

Kagome fehér padlón ébredt. Miután a padló átlátszóvá vált, körülnézett, és megdöbbenve vette észre, hogy teste felett van.
-Hol vagyok? Mi történt?-nézte még mindig elhagyatott testét.
-Meghaltál, Kagome.
-Ki vagy?-pattant fel olyan gyorsan, hogy kissé megszédült, és a férfi szemébe mélyesztette tekintetét. (Mivel férfi volt.)
-A nevem Haro.
-Te nem…
-De igen, az én helyemet vetted át. Én voltam előtted a Jó Földi Istenek vezére.
-Rendben, de most azt mondd meg, hogy hol vagyok.
-Élet és Halál között.
A lánynak még az álla is majdnem leesett.
-Szóval… Én meghaltam?
-Igen.
-Inuyashával mi történt?-könnyes szemmel nézett maga, elé, mintha egy érdekes pontot fedezett volna fel a cipőjén.
-Túlélte.
Erre felkapta a fejét.
-Mielőtt még bármit is kérdezhetnél, elmagyarázom, miért is vagy itt. Te megkaptad a Döntés Kegyeletét.-várt egy kicsit, majd folytatta.-A különleges képességekkel rendelkező jó emberek kapják meg ezt a Kegyeletet. Dönthetnek: vagy a Mennyországba mennek, vagy visszatérnek a Földre. De ezt a döntést csak egyszer kapják meg.
-Szóval dönthetek?
-Igen.
-De vigyázz! Jól fontold meg, mit cselekszel, mert ha visszamész, még nagyon sok és fáradalmas harcot kell megvívnod a jó érdekében.
-Döntöttem.-szólt, miután elemezte Haro szavait.-Visszamegyek.
-Ha te ezt választottad, akkor rendben. De tudd meg: Narakut megölted, de valami még veszélyesebbet hagyott hátra maga után.
-Ezt hogy érted? Várj, ne menj el!-de ekkor erős rántást érzett, és mint egy porszívó a szöszmöszt, őt is úgy szívta valami.
Végül a testében kötött ki. Nem mozdult meg azonnal, még megállapította, hogy igazat mondott-e a férfi, és megmozgatta ujjait. Miután meggyőződött róla, hogy él, és a saját testében van, kinyitotta szemét. A konyhában fekve találta magát. Felült. Egy hangos sikítást hallott. Elfordította fejét, majd meglátta Sango ijedt arcát.
-Kagome…-suttogta.
-Mi a baj, Sango?-kérdezte Miroku, miután ő is lecsattogott az emeletről.
-Nem kell úgy megijedni, csak én vagyok!-mondta, miután feltápászkodott.
De azonnal rájött, hogy baromságot mondott, mivel ő még alig egy perce halott volt.
-Hol van Inuyasha?-kérdezte meg sem várva válaszukat.
-Átment a másik világba…
Erre azonnal felpattant, és már futott is a kút felé.

Máshol:
”Már hogyan is jönne vissza? Hiszen ott ezerszer jobb dolga volna! Csak miattam? Nem hinném! El kell fogadnom: egyedül vagyok, már sosem lehetek boldog. Igaz, ott van Miroku és Sango is, na meg Nashizo, de velük nem olyan a kapcsolatom, mint amilyen Kagoméval volt. Jaj, miért nem én haltam meg?”

A kútnál:
Kagome Inuyasha auráját kereste. Hamar meg is találta. A Szent Fánál érezte. Tudta, hogy most magát okolja a történtekért, és hogy ezt hamar ki kell vernie a fejéből. Odateleportálta magát.
Inuyasha megbabonázva nézte az égen levő kék csíkot, ami most a föld felé közeledett. Öt méterrel előtte Kagome alakja vált láthatóvá a csíkból. Nem akart hinni a szemének. A lány is csak szótlanul állt. Végül ő törte meg a csendet:
-Inuyasha…
-Kagome…
Az istennő lassan elindult felé. Léptei alatt a fű nem roppant meg, olyan halk volt, mintha lebegne. Odaért a hanyou elé. Az elkapta a kezét, és gyorsan magához húzta, ajkait elrabolta. A csók sokáig tartott. Szenvedélyes, és vággyal teli volt.
-Soha többé ne merd ezt még egyszer megcsinálni!-suttogta a fülébe.
Erre Kagome sírva fakadt, és a hanyou vállára döntötte fejét.
-Szeretlek…-suttogta Inuyasha.
-Én is téged…-suttogta Kagome is elcsukló hangon.