6. fejezet

Sango és Kagome Kirara hátán repültek, míg Miroku és Shippou a földön rohantak. Amikor megérkeztek, látták, hogy Sesshoumaru és Inuyasha csatároznak. Hol Sesshoumaru csapott le az öccsére, hol fordítva. Az egész küzdelem végeláthatatlanul unalmas volt.

- Ezt nem tehetik egymással! Valamelyikük meg fog halni! – Kagome oda akart menni, hogy leállítsa a két párbajozót, de a többiek visszafogták.

- Nem mehetsz oda! Akkor téged ölnek meg. Maradj itt, kérlek – Sango próbált Kagomére hatni.

- De… - Kagome csak ennyit tudott mondani, amikor…

- MOST MEGHALSZ!!!!!!! – ordította Inuyasha, és egyenesen Sesshoumaru szívébe döfte a kardját.

- NEEEEEEEE!!!!!!!! – Sesshoumaru a szívéhez kapott és összerogyott.

- Én győztem! Végre én győztem! – Inuyasha a bátyja fölé hajolt - Látod, Sesshoumaru én vagyok az erősebb!

- I… I… Inuyasha… végre látom, hogy… hogy… te vagy a jobb. – Sesshoumaru hangja ekkor elcsuklott és örökre elaludt.

- Neee! Hogy tehetted ezt Inuyasha? – Kagome letérdelt Inu bátyja mellé – A saját bátyádat ölted meg. Miért?

- Meg akart ölni engem és Kikyot. Nem hagyhattam. Most pedig te következel és a barátaid, ÁRULÓ! – Inu Kagoménak szegezte a kardját.

- Mi… Micsoda? Kérlek, tedd le azt a kardot! Beszéljük meg higgadtan. Nem vagyok áruló, csak… - Kagome maga sem tudta, hogy folytassa-, csak egy szerelmes lány! Inuyasha, az első találkozásunk óta szeretlek! Ha eltitkoltam is, hogy ismerlek, bocsáss meg! Féltem, hogy miképp fogsz reagálni. Én sajnos mindent elfelejtettem, akárcsak te. Az egész történetet csak hallásból ismerem.

Inuyasha döbbenten hallgatta Kagome szerelmi vallomását, majd szó nélkül eltűnt az erdőben.

Céltalanul bolyongott a fák közt, és próbálta felfogni, mi is történt pár perccel ezelőtt. Kagome tényleg szereti, és ő ennek ellenére meg akarta ölni? Milyen vadállat vált belőle? Inuyasha keserűen figyelte magát egy pocsolya víztükrében. Nem sokkal később látta a vízben Kagome alakját.

- Minek jöttél utánam? – nézett a lányra – Hisz, meg akartalak ölni. Mi van bennem, ami szerethető? Nézz rám… én csak egy… egy szörny vagyok. Nincs bennem semmi emberi! – hátat fordított Kagoménak.

- De van. Kérlek, nézz rám!

- Sajnálom, nem lehet. Kikyo vár. Nem akarok csalódást okozni neki. Mennem kell. Ne gyere utánam! Nem találkozhatunk soha többé, mert akkor megölnek téged, és én abba belehalnék – megölelte a lányt majd elment.

- Hol voltál idáig? Megölted? – Kikyo türelmetlenül várta a választ.

- Igen. Most már nincs bátyám.

- Tökéletes. Most már csak azt a kis cafkát és a társait kell eltennünk láb alól, és mi leszünk a világ urai! Ha-ha-ha! Mindent kiterveltem. Neked csak ide kell őket csalogatnod a pokolba, és én végzek velük.

- De öten egy ellen nem sok?

- Nem. Felbéreltem pár igen erős szellemet, hogy segítsenek. Neked nem kell harcolnod, nem akarom, hogy bajod essen Inu – Kikyo végigsimította a kezét Inuyasha arcán, majd megcsókolta.

- Ne! Nem akarom! – Inu ellökte magától Kikyot – Most nem…

- Csss! Ne mondj semmit! Csak gyere velem…

Kikyo magával vitte a hálószobába, és lelökte az ágyra. Levette a ruháit, majd elfeküdt az ágyon. Inuyashának eközben is Kagomén járt az esze, és próbálta elképzelni, hogy vele van. Ő is levetkőzött, és elkezdte csókolni Kikyot. Egyre lejjebb haladt a nyakán. Kikyo élvezte a szellem közelségét.

- Ugye szeretsz Inu? – Suttogta.

- Igen. Nagyon szeretlek Kagome…

- MI???!!! – ellökte magától Inuyashát – Mit mondtál?

- Csak azt, hogy én is szeretlek…

- De… de, hogy neveztél? Kagome? – lekevert egy hatalmas pofont Inunak.

- Nem. Kikyot mondtam – Közben felvette a köpenyét – Biztos, hogy a te nevedet mondtam. Biztos, csak félrehallottad.

- Nem. Ilyenekben nem tévedek! Mikor találkoztál vele? Most megyek, és azonnal megölöm!

- Ne! Várj! Akkor mi lesz a terveddel? Mindent a maga idejében. Most inkább aludjunk – Felállt és átment a szobájába.

Egész éjszaka nem aludt. Azon törte a fejét, hogy menthetné meg Kagomét anélkül, hogy Kikyonak csalódást okozna. „Nem csalhatom ide, mert akkor biztos meghal. Vagy visszaküldöm a jövőbe, vagy elbújtatom, hogy senki ne találjon rá… Ahh, ez sem jó! Ő nem olyan gyáva, hogy megfutamodjék. Mégiscsak ide kell jönnie. De akkor valamelyikük biztos meghal… Szerencsém van, hogy nem kell harcolnom. Bárcsak Kikyo cselszövésére hamarabb rájöttem volna. Akkor nem állok mellé. De most már késő, meg kell tennem…”