4. Fejezet

-         Jó reggelt mindenkinek! – köszönt Kagome a kis társaságnak, mikor már mindannyian a reggelizőasztalnál ültek.

-         Szia! Gyere, mert nem marad semmi! – motyogta Shippou, miközben egy egész tojást nyelt le.

-         Figyelem! – szólt a fogadós, aki időközben hozott még pár szelet kenyeret. – Ma én vagyok a soros, hogy Ishimarut vendégül lássam. Itt is van! – bökött a háta mögé – Na, ülj le a többiek közé, és semmi csintalankodás, mert kidoblak!

Ishimaru odakullogott az asztalhoz és vett egy szelet kenyeret.

-         Szia, én Kagome vagyok! Ők a barátaim. Inuyasha, Sango, Miroku és Shippou. Ez pedig itt Kirara.

-         Ühm. Emlékszem rád – motyogta Ishimaru és tovább evett.

-         Keh, még köszönni se tud. Miért foglalkozol vele Kagome? – kérdezte Inuyasha – Csak egy nyamvadt kölyök.

-         Mit mondtál? – váltott harciasra Ishimaru – Én nem vagyok kölyök!!!! Ezt még megbánod! Kihívlak egy párbajra, és majd meglátjuk, hogy ki a nyamvadt kölyök!… De előtte még megreggelizek.

Miután már mindenki befejezte az evést, kimentek a falu határában lévő tisztásra. Ishimaru elővette a hajkeféjét és fésülködni kezdett.

-         Te meg mit csinálsz? – döbbent le Inuyasha – Most fésülködsz? Nem tudtad ezt volna otthon megtenni???!

-         Rendben, kész vagyok! Kezdhetjük. Támadj!

Inuyasha előhúzta a Tetsusaiga-t és támadott. Ishimaru könnyen kitért a kard útjából és a hajkefével suhintott Inu felé. De ekkor nem történt semmi. „Ez meg miért nem működik?” kérdezte magában és megint suhintott egyet. De nem történt semmi. Inuyasha ezt látva eltette a kardját és nézte, hogy mit csinál Ishimaru.

-         Te… egy hajkefével akartál megtámadni? – kacagott gúnyosan.

-         Ez nem egy közönséges kefe. Varázsereje van, csak valamiért nem engedelmeskedik…

-         Szerintem, hagyjuk az egészet… Majd 10 év múlva megmérkőzünk, akkor talán már lesz egy normális fegyvered – Inuyasha elindult a falu irányába.

-         Nem értem, pedig működni szokott…

-         Mi a hajkefe varázsereje? – kérdezte Miroku.

-         Az titok. Nem árulhatom el.

-         Rendben, ahogy gondolod – mondta Miroku és a lányokhoz fordult – Van kedvetek piknikezni menni? Csomagolhatnátok pár szendvicset és kereshetnénk valami nyugis helyet.

-         Ööö, ez, hogy-hogy a te fejedből pattant ki? – kérdezte Shippou – Általában Kagoménak szoktak ilyen ötletei lenni.

-         Jaj Shippou! Már olyan régen ismerem Kagomét, hogy gondoltam, úgy is elmennénk egy ilyen szép napon valahová.

-         Igen, ez igaz – mosolygott Kagome – Én benne vagyok. Sango jössz?

-         Nem tudom. Olyan furcsa érzésem van… Valami készülődik.