5. Fejezet

Végül, ő is beleegyezett, és miután összepakolták a pokrócot és ennivalót, nekivágtak a közeli erdőnek. Ishimarut is elhívták, így a fogadós megúszta az ebédeltetést. Inuyasha eleinte morgott, hogy miért kell magukkal vinni, hiszen csak bajt hozhat a fejükre. Ráadásul Kagome most nem vele, hanem Ishimaruval foglalkozott.

-         Az anyukád mikor hagyott magadra? – Kagome próbált tapintatos lenni.

-         Az már nagyon régen volt. Amikor még kicsi voltam, kb. 4 éves akkor halt meg. Azóta vagyok egyedül.

-         És most hány éves vagy pontosan? 10?

-         Ha-ha, nem, már 60. De ez emberi időben 10 évnek felel meg.

-         Ja, tényleg. Inuyasha is már vagy 150 éves – hátrafordult a démonhoz, de az tüntetőleg más irányba nézett.

-         De szerencsére nem vagyok egyedül. A pótmamám, én csak így hívom, azt mondta, hogy visszajön értem. És van egy bátyám is.

-         Ki a te „bátyád”? – kapcsolódott be Inuyasha a beszélgetésbe.

-         Nocsak, máris érdekesebb lettem? – gúnyolódott Ishimaru, és egy vállrándítással jelezte, hogy nem mondja meg.

-         Na, most hagyjátok abba, mielőtt elkezdenétek veszekedni! – szólt Kagome és Inura nézett – De Ishimaru, miért vagy ilyen hálátlan a falubéli emberekhez? Hiszen nem ártottak neked semmit!

-         Én nem vagyok rossz. Csak unatkozom. Minden gyerek csúfol a füleim miatt és nincs emiatt egyetlen barátom sem.

„Szegénykém, olyan a gyerekkora, mint Inuyashának volt” gondolta Kagome.

Miután megérkeztek egy szép tisztásra, letelepedtek és megebédeltek. Ebéd után Inuyasha és Miroku lepihent, a lányok Shippouval és Ishimaruval elmentek virágot szedni. Miután visszatértek, koszorút fontak belőle, és titokban az alvó fiúk fejére rakták. Miután felkeltek, nem vették észre a csínyt és a virágkoszorúval a fejükön indultak vissza a faluba. A többiek jót kacagtak a hátuk mögött, miután találkoztak pár parasztemberrel, akik eléggé megbámulták Inuyashát és Mirokut.

-         Láttad ezeknek az embereknek az arcát? – kérdezte Miroku Inuyashától – Olyan furcsán néztek ránk. Nincs valami különös rajtam?

Inuyasha ekkor látta meg Miroku fején a koszorút és kitört belőle a nevetés. Miroku nem tudta mire vélje ezt, és amikor ő is meglátta Inuyasha fején a másik füzért ugyanúgy kacagni kezdett.

-         Most meg mit röhögsz rajtam? – kérdezte Inuyasha.

-         Csak azt, hogy milyen jól áll a hajadban az a sok virág. De te, miért nevettél rajtam?

-         Azt hiszem, valaki össze fogott ellenünk… Miroku vedd már le a hajadból a koszorút! Kagome, ti tudtok erről bármit is?

-         Mi??? Ugyan már Inuyasha, mi nem tudtunk semmit – és ekkor kitört belőle a nevetés.

-         Nézzétek! - szólt Sango és az ég felé mutatott.