16.rész 

A papnő megjelenik

-Vedd le a felsőd,hogy elláthassam a sebed.-mondta Kagome a farkasdémonnak,és segített neki a műveletben.

-Kkkagome!Te meg mit csinálsz?!-rohant oda fénysebességgel Inuyasha.

-Fertőtlenítem a sebét.-válaszolta nyugodtan Kagome,észre sem véve kedvese féltékenységét.-Egyébként pedig nagyon rosszul esett,hogy nem mentetted ki a barlangból Kougát is,amikor az összedűlt.Úgyhogy most jobban tennéd,ha egy ideig nem, szólnál hozzám!-

Inuyasha csak fortyogott magában,miközben vérben forgó szemekkel nézte,ahogy Kagome gondosan megtisztította és óvatosan bekötözte a kard által okozott szúrást Kouga hátán..Miután végzett,Inuyasha megint odament hozzájuk,de most egyenesen Kougának szegezte kérdését.

-Akkor elmondanád végre,honnan kerültek elő ezek a farkasok,amik menekülésre kényszerítették Narakut?-

-Nem jöttél rá magadtól a válaszra,te kutyák szégyene.te szerencsétlen?-mondta szokásos becsmérlő hangnemében Kouga.

-Jaj,Kouga,ne beszélj már így vele kérlek,én sem tudom amúgy,hogy hogy tudták elüldözni azok a farkasok Narakut.-Kouga csak bámult maga elé a hozzászólás után.Inuyasha pedig örömtelien mosolygott.

-Azok szellemek voltak.-szólalt meg hosszabb hallgatás után Kouga.-Minden farkasszellem kap egy mágikus kardot születésekor,amivel képes megidézni ezeket a démonokat,ha veszélyben érzi életét.De ez csak akkor lehetséges,ha azt a bizonyos kardot a farkas azelőtt még sosem használja,vagyis nem szennyezi vér  a pengéjét.Továbbá el kell mondani a varázsigét,ami megidézi a falkát,utána pedig még bele is kell szúrni a kardot az ellenségbe,hogy tudják a farkasok,kit támadjanak.-

-Ez nagyon érdekes Kouga!-ámélkodott Kagome-Szóval ezért nem használtad soha az oldaladon lévő kardot!-

-Pontosan!Kagome,te olyan okos vagy!-hízelgett  a szellem Kagoménak.-Nem úgy,mint egyesek…-vetett egy célzott pillantást Inuyashára.

-Takarodj,mielőtt elveszítem a türelmem,és megöllek!-ragadta meg a Tessaiga markolatát a hanyou.

-Inuyasha!Osuwari!!!-ordított Inuyashára Kagome.A fiú azonnal elterült a földön,és keservesen nyöszörögve próbált felállni. Egyszer csak egy ismerős lábbelit pillantott meg maga előtt tulajdonosával együtt.Felnézett a jövevény arcára.

-Kikiyou?-

-Mi?Kikyou?-kapta fel a fejét Kagome,aki még nem vette észre,hogy jött valaki.

-Kikiyou!Miért jöttél ide?-kérdezte a félszellem.

-Drágám!Hát nem is örülsz,hogy látsz?-mondta a papnő,majd megölelte Inuyashát.-Szeretném,ha velem jönnél egy kicsit.Volna egy kismegbeszélnivalónk.-

-ööö…jó.-.

Kagome ennek hallatára úgy megszorította a kötést,hogy Kouga majdnem felordított.A miko kézen fogta Inuyashát,és elmentek.Kagome csak nézett utánuk,közben pedig majd’ felrobbant a dühtől.

-Hogy képzeli?!Csak úgy elmegy vele?!!-

-Kagome nyugodj meg,csak beszélgetni mentek!-nyugtatta meg barátnőjét Sango.

-Sango,csodálom a naivitásod…-szólalt meg Miroku,de miután kapott egy jókora ütést a szellemirtótól,inkább úgy döntött,nem mond többet.Kagome dühösen elviharzott.

-Most nézd meg mit csináltál!!!-ordította le a szerzetest Sango,és leütötte bumerángjával.

-Nem az én hibám!-védekezett a férfi,majd ügyesen kitért a következő ütés elől,ám elbotlott földet súroló ruhájában,és egyenesen Sangora esett.Már csak ez kellett!

-PERVERZ!!!-Sango visítva lelökte magáról Mirokut,felpofozta,majd csontbumerángjával próbált újabb és újabb ütéseket mérni a férfire.Mirkou pedig menekült.Shippou és Kirara utánuk futottak,hogy leállítsák a veszekedést.Kagome még mindig ment,olyan erősen ütve földhöz lábait,hogy kilómerekről hallani lehetett.>Már megint Kikyou!Mit akar még mindig Inuyashától?Ő már halott!És Inuyasha az ÉN barátom!Hogyképzeli,hogy egyáltalán hozzáér?!!<Ilyen gondolatok kavarogtak Kagome fejében,miközben szedte a métereket.Végre elért egy folyópart közelébe.Úgy vélte,megfürdik,és a hideg víztől majd lenyugszik egy kicsit.Számára most nem jelentett igazi akadályt a sűrű aljnövényzettel övezett és magas fákkal határolt vízhez lejutni.Végre átverekedte magát,és egy jóval könnyebben járható szakasz következett.Itt egy gyönyörű

füves mező volt,bár a fák még mindig uralták a tájat.Kagoménak mosoly ült arcára,mert végre megpillantotta a napfényben szikrázó folyótükröt.De észrevett valami mást is.Egy vörös foltot látott közvetlenül a part mellett.Halkan közelebb osont,és elrejtőzött egy fa mögött.Innen már tisztán látta,hogy Inuyasha és Kikyou ülnek ott.Kagome hallgatózni próbált,de Inuyasháék nem beszéltek,csak nézték egymást.Mégsem kellett sokat várni az eseményekre:a két fiatal heves csókolózásba kezdett.Kagome könnyeivel küszködve suttogta:

-Inuyasha…hogy tehetted ezt velem?-