23.rész

 Igaz érzelemek

-Nos,Arakawan.talán a barátaink örülnének,ha tartanál egy kis bemutatót.Támadj,de ne ölj!-hangzott Naraku utasítása.A férfi csak nézett hol teremtőjére,hol Sangoékra.

-Támadd meg őket.-ismételte Naraku a szokott nyugodt,de parancsoló hangján.Arakawan ártatlan szemekkel bámult rá.

-Miért?-kérdezte.A hangja kicsit megváltozott.Már máshogy hangzott,mint Narakué,de azért ugyanaz volt.

-Azért,mert az ellenségeid.-Naraku kezdett kijönni a türelméből.Arakawan belenézett emlékeibe,pontosabban Naraku emlékeibe.Látta,mik történtek ezek az emberek és közte.Aztán belenézett Miroku,Sango,Shippou,Jonh,és Kirara szívébe,mert az ékkő ereje ezzel a tulajdonsággal is megáldotta.Mindannyiuknál látta,hogy elszántak.Akár az életüket is feláldoznák egymásért.Ezt szépnek találta.El is mosolyodott.Miroku és Sango összenéztek.Nem tudták mire vélni az új ellenségük viselkedését.Csak arra tudtak gondolni,hogy Naraku valamit elrontott a „készítésénél”. Mert Arakawan nem gonosz….

* * *

-Kikyo,kérlek,állítsd le ezt a valamit!-kiáltott a papnőnek Inuyasha.Éppen a szobor ütése elől hajolt el.Az ököl méretes lyukat hagyott a falban,rengeteg port és törmeléket felverve.Ezt kihasználva Inuyasha a kreatúra mögé ugrott,és a Tessaigával hatalmas ütést mért rá.Döbbenten látta,hogy meg sem karcolta ellenfelét.Újabb vágásokkal próbált támadni,de hasztalanul,és már nagyon el volt fáradva. A következő ütést is elkerülte,és amennyire csak tudott,elrugaszkodott a földtől,át akarta ugrani a szobor felett,hogy a háta mögé kerüljön,de az túl gyors volt,és ujja végén lévő tüskéit Inuyasha hátába döfte.

-Kagome!!!-ordította a  hanyou,szájából vékony csíkban vér csörgedezett.Még mindig az éles tüskéken lógott,melyek átszúrták testét,végeik a fiú mellkasából álltak ki.

-Miért kiáltasz olyan valaki után,aki talán már el is felejtette,hogy létezel?Aki gyűlöl téged,és soha többé nem akar viszont látni?Miért őt hívod,kedvesem?A kis barátnőd most sincs egyedül.Már régen más társaságát élvezi.Kouga,a farkasdémon vigyáz rá,neked már nem kell vele foglalkoznod.-

-…Kouga…?-mondta ki halkan Inuyasha,fájdalomtól elgyötörten.-Ide figyelj Kikyo!-folytatta sokkal magabiztosabb és erősebb hangon. -Nem érdekel,hogy Kagome mással van.Nem érdekel,ha utál, és az sem,ha már elfelejtett…de én akkor is szeretem őt!!!-ordította a papnőnek.Megfeszítette izmait,kitépte magából a  szobor tüskés karját,ahogy csak erejéből telt,arcon rúgta ellenfelét. A teremtmény nagy robajjal a falnak csapódott,feje lehanyatlott,és nem mozdult.Inuyasha a padlóra esett.Zihálva próbált feltápászkodni,ami nagynehezen sikerült is neki.

-Érted?Szeretem őt!Téged is szerettelek.Még most is szeretelek.De te meghaltál.El kell ezt fogadnod,Kikyo.Megvédelek,ahogy ígértem,és a halálod is megbosszulom.De a szívem mostmár Kagoméé,akár elfogadja,akár nem!-

Kikyo csak állt megkövülten,és nézett maga elé.Inuyasha pedig nagy lélegzeteteket véve próbálta kiheverni a harc fáradalmait,már amennyire ez lehetséges.

>Mi ez a kellemes illat a levegőben?<gondolkodott a hanyou.>Már az előbb is éreztem,de akkor nem tudtam foglalkozni vele.Csak nem?<a barlang bejárata felé fordult,ahol is egy női alakot látott meg.

-Kagome…