6. fejezet: Tennyo a tükörben

Sesshomaru arany, rebbenés nélküli szemeivel figyelte
Kougát. A farkasfiú határozott arccal a démon mély
pupillájába nézett, miközben kissé kihúzta magát, hogy
nagyobbnak és erősebbnek tűnjön a nagyúr szemében, ám
fehérlő fogai mögül a szavak inkább fenyegetően hangzottak,
mint kérőnek:
-Segítened kell!
-Miért kéne?
Sesshomaru nem vette le félelmetesen higgadt szemeit a
fiúról, ki szinte morgott idegességében, mert nem tetszett
neki az a hideg fény a démon szemeiben, mi csendesen
szikrázott.
-Kagura megölte a falkámat és most végzett egy számomra
kedves lánnyal is. Nem történhet meg még egyszer, hisz, most
máshogy is alakulhat.
-Egyszer mindenki meghal...-azzal elfordult és folytatta útját.
-Ne fordíts hátat!
-Miért ne?-állt meg Sesshomaru-Mi hasznom lenne abban, hogy
feltámasztom?
-Mondjuk vissza kapod a kislányt.-mosolygott el Kouga.
Sesshomaru hideg tekintetét Rinre vetette. Vetette volna...A
lány ugyanis már nem volt ott, és mikor hátra pillantott a
farkasfiú helyett is csak gomolygó, kavargó port látott meg.
Sesshomaru szája nem mozdult meg, szokás szerint fagyott,
lelketlen grimaszba torzult, szemei viszont kissé
megrebbentek, higgadtan és kimérten, miknek mélyén mégis
féktelen harag burjánzott.

-Bántani akarsz?-kérdezte Rin a fiútól.
-Nem. Eszemben sincs bántani téged. Te vagy az egyetlen, aki
képes meggyőzni Seshomarut, hogy támassza fel!
-Szereted azt a lányt?
Kouga nem válaszolt. Futott tovább Rinnel a karjaiban.

Sesshomaru arca merev volt, mégis, vad karja, melyben
végződő karmokról halálos kaszaként csapott fel a fényes
ostor, árulkodott zaklatottságáról, mit próbált elrejteni.
Egy pilanatra megállt, amint ismerős szagot érzett.
Tekintetét felkapta, s megpillantotta, csupán néhány
másodpercre Kagurát, amint sejtelmes, ravasz tekintet
kíséretében rámosolyog a darazsak hullámzó fátyola mögül.
Nem érdekelte Kagura. Csak egy valami izgatta. Hogy vissza
szerezze Rint.

Kouga letette Rint:
-Megérkeztünk.
A döbbenet, a sokk majdnem letaszította a fiút lábairól,
amint borzalmas dolgot vett észre, olyan kegyetlen és
váratlan esemény olvasztotta le arcáról a derűs
határozottságot, hogy remegő szemei azt sem vették észre,
hogy a megijedt Rin kicsúszik ujjai mögül és elszalad az
erdőben. A szép, virágokkal díszített sírhely helyén
lerombolt, óriási vájatokkal széttépett romhalmaz volt
látható. Kouga a földre rogyott, dühtől csattogó fogain a
keserű könnyek folytak végig.

Amint Kagura meghallotta a vérfagyasztó, fájdalmas vonyítást
hátra tekintett, miközben vörös szemeiben lobogott az égetve
maró gonoszság. Valami volt nála. A boszorkány tolljáról Kék
Írisz hullott a földre.

Sesshomaru féktelen karja lenyugodott, amint tekintetét
oldalra kapta a zaj iránya felé. Rin rontott elő és sírva a
démon lábába kapaszkodott. Sesshomaru arany szemei a
távolból morajló, féktelen vonyítás felé szegeződtek.




Naraku gonosz, romlottságtól írtózatos mosollyal figyelte az
eseményeket Kanna tükrében, amint Kouga kínjában üvöltözik
és remegő öklét a földhöz csapkodja letarolva vele a környék
fáit. Utána a gonosz kezét peckesen meglendítette, mintha
eleget szórakozott volna:
-Elmehetsz...
Kanna bólintott. Elment Naraku mellől és végigsétált az
egyik sötét, nyirkos folyosón. Hirtelen tükre vibrálni
kezdett, majd lilás fényvihar robbant elő a reszkető
tárgyból. Kanna üres szemeivel a tükörre meredt és a benne
lévő alakra pillantott. A tükörben lévő nő gyönyörű volt.
Hosszú, ében haja kecsesen lobogott, furcsa, érzékien lágy
szemeiben ragyogott valami nyugtalanító sötét is. Furcsa
díszt viselt, fejének két oldalán óriási, pikkelyszerű
nyúlvány ragyogott, lila rúzsa tökéletesen illett egész
lényéhez, mivel ebben a színben fénylett egész teste. Kanna
megszólalt üres hangjával:
-Kaguya tennyo.

7. fejezet: Naraku karmaiban

Kouga eszeveszett futásba kezdett. Haja ádázul lobogott a
dühödt szélben, miközben hátra zúdultak elfojtani akart, de
mégis előtörő könnyei, mik ragyogtak a borús időben. A fiú
arca a féktelen méregtől torzan vicsorgott, amint elméjében
kavarogtak a tépő gondolatok:
-Naraku...Te szemét, széttéplek, szétszaggatlak.
Lemészároltattad a családomat, nem fogsz az újjal végezni.
Kouga a magasba tekintett, mi vibrált a pokol darazsaitól.
Mutatták az utat Narakuhoz. A fiú tudta hogy csapda.
Ösztönei tomboltak libabőrös testében, de nem engedett az
óvó hangoknak. Dühödt vígsággal futott bele a vérvörösségbe.

Az erdőt férfi járta barna farkasbundában. Hara mélyet
szippantott a levegőbe:
-Naraku...Ayame?

A palota udvarának sötét, gomolygó romlottságában fehér alak
körvonalai rajzolódtak ki. Mellette vörös szemű nő csapkodta
türelmetlenül legyezőjét a kezére:
-Naraku. Biztos hogy eljön érte?
-Amit Kanna tükrében láttam nem kétséges. A farkasfiú
szereti ezt a lányt. Eljön érte. Légy türelmes Kagura. A vad
mindjárt becsusszan a hálómba.
Naraku mosolygott. Hirtelen robbanással betört a kapu.
Naraku a hang irányába tekintett elégedett szemeivel. A
gomolygó füst folytogató burjánzása mögül Kouga rontott elő
vadállati elszántsággal és kegyetlenséggel, kitátva száját,
miből dühödt üvöltés tört elő, mintha el akarná harapni a
gonosz torkát:
-NARAKU!!!!!!!!!!
Kouga kinyújtotta izmoktól majd szétrobbanó kezeit, de útját
hirtelen acsargó szellemek hada állta el. Kettécsapott a
fenyegető hullám közt, ám mire végzett velük Naraku már
eltűnt. Kouga véres tekintetét a tető fele szegezte. Ott
volt a szörnyeteg, ki vicsorogva mosolygott rá a jelmez mögött:
-Mégis csak eljöttél?
-Te féreg.
-Intézzük ezt el nyugodtan és békésen.
-Ne nevettess, te és a békesség. Hol van Ayame?
-Az a lány?-azzal kinyitotta egyik kezét.
A másik Kék írisz csillogott mergező ujjai közt. Kouga
felmordult:
-Mit akarsz tőlem?
-Ne légy nevetséges. Mit akarnék tőled? Az ékkőszilánkokat.
-Tégy le róluk. Mást ajánlok. Add vissza Ayamét és akkor
gyors és kíméletes halált adok neked!-üvöltötte Kouga azzal
elindult Naraku felé vadul, veszetten, nem törődve életével.
-Kellene valami pajsz, ugye Kagura?-mosolygott a gonosz.
Hirtelen Ayame jelent meg Naraku előtt. A fiú fájdalmában a
földre rogyott. A lány piszkos volt, gyönyörűséges arcán a
föld repedezve hámlott le a vörös, mocskos bundájára, mi
csomókban meredezett, miközben üveges, halvány szemeivel
,miben alig szikrázott valami élet, a fiúra meredt és száraz
ajkai mögül kétségbeesett nyögés hallatszott:
-Kouga...
Ayamét láncok tartották, mik kegyetlenül fonódtak teste
köré. Ayame szeme derengeni kezdett. Szempilláira hatalmas,
sós buborék hízott, melybe langy vörösség tekergett bele, s
eközött a kegyetlen burjánzás közt ott ragyogott a fiú
sápadt arca is. Kouga nyelt egyet. Azt hitte megfullad,
annyi minden dülemlett fel benne. Kagura zombiaira gondolt,
de Ayamén látszott hogy nem csak egy üres, foszladozó báb,
hanem él. Naraku kimérten mondta ki a szavakat:
-Egy ékkőszilánk tartja életben. Ha kiveszem belőle, azonnal
meghal.
Kanna is megjelent a háttérben. Kouga fogai remegni kezdtek
a dühtől:
-Te szörnyeteg.
Könnyei sebesen öntötték el arcát.
-Add ide az ékkőszilánkjaidat Kouga és vissza adom a testét.
Ha nem...
A sötéből előtekeregtek a csápok, tátogva, éhesen, készen
arra, hogy egy mozdulattal széttépjék a lányt.
-Nos?-vigyorgott Naraku.
-DÖGÖLJ MEG!-ordítozta Kouga.
-Rossz válasz...
Kanna tükre lilás fénnyel felvillant...
A csápok leterítették a fiút. Kouga már semmit sem látott,
csak a mindent elöntő zöld testeket és a nyáladzó fogakat,
aztán már azokat se, csak a tekergő, bűzlő sötétséget. Ugyan
ebben a pillanatban Ayamét is elöntötték a karok. Naraku
mosolygott, ám az elégedett grimasz hirtelen ráfagyott az
arcára. A csápok saját magukat macangolták szét fröcsögő
húshalmazzá változtata egymást.
-Mi? Hova tűntek?
Kanna hátra fordult és elindult a palota fele. Tükre újra
felvilant, ezúttal azonban a vakító fényvillanásban egy
szempár körvonalai is kivehetők voltak.

8.fejezet: Kaguya karmaiban

Kouga érezte, amint elöntik a nyálkás csápok a testét, ahogy
az izmos, kegyetlen karok körülcsavarják mindenét, levegőért
„sikítozó” szájába pedig a förtelmes bűz hulláma hatolt.
Szinte érezte a húsába hatoló csipkés agyarakat, de...
Virágszirom hullott a vállára. Amint felkapta a fejét,
furcsa derengést érzett, látóterét pedig elöntötték egy
fáról lehulló szirmok, mik isteni, lilás fény fátyolában
ringtak. Körülnézett. Már nem Naraku kastélyában volt. Egy
másik helyen...Ám ez nem volt fenyegető. Gyönyörű tér
bontakozott ki előtte a rózsaszínes hóesés mögül egy tóval.
Megpillantotta Ayamét. A vízben feküdt. Lágy hullámok
simogatták testét, mi csendesen ringott a selymes hullámok
közt. Érte nyúlt volna, ám szemei máson akadtak meg. Egy nőt
látott meg. Lila kimonót viselt, ében haja szinte a földig
ért, fejének két oldalán furcsa, lila, csipkézett díszt
viselt. Kouga közelebb lépett az alakhoz. A nő egy tükör
előtt állt. A fiú egyre közeledett az ismeretlen alakhoz.
Újabb lépéseinél vált számára láthatóvá a tény, hogy a nő
nem a tükör előtt állt, hanem magában a tükörben.Kouga hátra
pillantott. Nem volt itt senki. A lila ruhás alak nem
visszatükröződés volt. A fiú tudta, a nő megmentette őt és
Ayamét, de bizalmatlan hangon mordult az idegen felé:
-Ki vagy?
-A nevem Kaguya. Miért ilyen a hangod? Lehetnél kedvesebb
is, ha nem teleportállak ide titeket elevenen felfaltak
volna titeket azok a szörnyek.
-Köszönöm. De ura voltam a helyzetnek.
-Azt láttam...-mosolygott-De azért mégis besegítettem.
Semmit sem bízok a véletlenre.
-Mit akarsz? Nem hinném, hogy csak azért mentettél meg
minket, hogy meglegyen a napi jócselekedeted. Nem hinném,
hogy az őranngyalom vagy.
-Nem vagyok angyal...
-De ember se, akkor...
-Nyugodj meg, nem vagyok démon. Tennyo vagyok.
-Tennyo?
-Igen. Én vagyok Kaguya, a mennyek királynője.
-Tennyo, mi a szándékod?
-A lányt a szent ékkő egy darabja tartja életben. Ha
kiveszik belőle, meghal és ez sajnos elég valószínű. Gonosz
démonok szomjaznak az ékkő hatalmára, ilyen csábító céltábla
nem maradna sokáig érintetlenül. Nekem meg van a hatalmam
ahhoz hogy teljesen visszaadjam életét.
Kouga Ayaméra nézett. Mintha aludt volna a lány. Kaguya
elmosolygott, ujjait kinyújtotta, miközben haja szétterülve
meglobogott. A tükörből lilás fényvihar tört elő, mi
eltalálta a lányt.Kouga majdnem felüvöltött, de a szavak
visszafolytak a szájába. A fényes, ide-oda cikázó karok
visszavonaglottak a tükörbe. Ayame hirtelen hatalmas levegőt
vett, miközben szemhéjai eltaszítoták egymást. Kouga oda
futott hozzá és átölelte, melengetve karjaival a borzongó
Ayamét, ki pír arccal a fiúra meredt. Kaguya elmosolygott:
-De semmi sincs ingyen...
-Mi?-kérdezte a fiú.
-Segítened kell nekem. Ez csupán hatalmam töredéke, mi csak
teliholdkor teljesedik ki. Egy gonosz szerzetes bezárt ebbe
a tükörbe. Mély álmomból a szent ékkő egy darabja ébresztett
fel, mi valahol ide fúródott bele. Az ékkő közelsége miatt
felébredtem, hatalmam egy apró része visszatért, de én magam
nem tudok kijutni ebből a börtönből.Ha újra szabad lehetnék,
vissza kapnám teljes hatalmam és nyomomban békesség teremne.
Olyan eszméletlenül óriási erő lapul meg ujjaim közt, mivel
az olyan általad hatalmasnak tartott szellemekkel is
végezhetnék, mint Naraku.
-Meg tudod ölni Narakut?
-Ha kiszabadulásom után visszakapnám a talárom, könnyedén.
-Mit kell tennem?
-Öt dolgod kell összegyűjtened és beledobnod a Fuji öt
tavána.A sárkány ékszerét a Yamanaka tóba, az ékszerekkel
feldíszített Hourai ágat a Shouji tóba, a tűzpatkány
kimonó-ját a Motosu tóba, a Fecske Cowrie kagylót a Sai tóba
és a totot a Kawaguchi tóba. Ha sikerrel jársz kiszabadulok.
-Megteszem.-hajtott fejet Kouga, majd felemelte Ayamét és
elindult hátat fordítva a nőnek.
Mintha szél kezdett volna el süvíteni a csillogó tükörben,
Kaguya hosszú, ében haja lengeni kezdett és úgy terült szét,
mint ezerfele nyúló kéz, miközben felvillanó szemeire sötét
árny borult, amint ragyogni kezdtek. A tennyo ajkai mögül a
szó kimérten süvített ki.
-Hazudsz...
Kouga megállt. Nem nézett hátra Ayaméval. Néhány másodpercig
állt, majd újra elindult, azúttal gyorsabban. Hallotta,
ahogy Kaguya sziszeg:
-Hazudsz...Büszke vagy ahhoz, hogy rám bízd Naraku
kiiktatását. Lemészárolta a falkád ezért bosszút akarsz
állni. Hálás vagy, amiért feltámasztottam a lányt, de sose
térnél vissza és nem szíbídítanál ki. Ugye?-kezdett el teste
körül gonosz, lilás aura fényleni.
Kouga futásnak eredt. Kaguya szemie izzottak, erejének
hulláma miatt szétterülő haja elborította szinte az egész
tükröt, miből fényes csápok robbantak elő. A farkasfiú
látta, ahogy körülötte szántják fel a földet az izzó karok.
Nem állt meg. Ide-oda cikázott az őt szorongató Ayamével,
miközben teste körül marták a földet a fenyegető fények.
Kaguya hangja hideg volt, szeme dühtől torz és ráncos:
-Nem menekültök. Feltámasztottam a lányt!!!
Úgy tűnt, el tudnak menekülni, de...Az egyik fénycsóva
eltalálta Kougát. A fiú a földre esett. Remegő kezei Ayame
fele tapogattak, de a lány már nem volt mellette. Vicsorogva
a tükör fele nézett. Ayamét máris gyökerek hálózták be,
mindenét elborítva. A szorító tenger mögül csak a fejét
pillantotta meg. A lány remegő szemeiben tükröződött a fiú,
ketten pedig Kaguya fenyegető pupillájában látszottak. A fiú
ordítozva elrugaszkodott a földtől a lány fele, de egy
fénycsóva elsüvített az arca előtt. A fiú érezte magán a vér
melegét, amint lassan folyik le az állára, majd a bundája
alá hatol. Kaguya csalódott arcot vágott:
-Próbáltam kedves lenni...De te mindent elrontottál.
Megmentettelek Narakutól. Megmentettem a lányt. És mi a
hála? Itt hagytál volna...
-Mit csinálsz?
-Nem engedem, hogy elmenjen a lány, amíg nem teszed meg,
amit mondtam. Öt apró tárgy, öt tó...És végre szabad leszek.
A következő teliholdig lesz időd, tehát holnap
estig...-mosolygott.
-Holnap...
-...is telihold lesz. Én vagyok Kaguya, a mennyek királynője
és az örök éjszaka ura...
-Miért?
-Vártam ezt a kérdést...Miért pont egy nyomorult, rühes
farkassal végeztetem ezt a munkát? Mert akár teljesíted
kérésemet, akár nem, én nyerek.
-Hogy?
-Ha beledobod a Fuji öt tavába az öt dolgot kiszabadulok a
saját testemmel. Viszont ha nem, a következő teliholdkor,
mikor a legfényesebben ragyog és legközelebb van a földhöz,
kénytelen leszek Ayame testébe bújni és úgy kijutni ebből a
börtönből.
-Miért ő?
-Nem emlékszel? Éjszaka volt, még szivárvány is látszott, és
te a hold, az én holdam fényénél megígérted neki, hogy az
asszonyod lesz. A holdnak is tettél ezzel egy ígéretet
Kouga, a holdnak, tehát nekem. Valóban az asszonyod lesz
Kouga és vele együtt én is, ha már az ő testébe kell belebújnom.
-A hold...Ez a kapcsolat...
-Köztem és a lány közt? Igen, okos kis ordas vagy te.
-Ígérd meg, ha teljesítem azt, amit kértél, elengeded és nem
bántod.
Kaguya peckesen rámeredt a fiúra, ajkain parány mosoly
ragyogot. Kouga folytatta:
-Nem akarsz ugyebár egy bolhás farkas testében élni. A
saját, szép testeddel együtt akarsz kiszabadulni.
Ayame a háttérben felmordult:
-KOUGA! Én, bolhás, csak szabaduljak ki!
A fiú nem figyelt Ayame rikácsolására. Csak a nőt nézte.
Kaguya tekintetében volt valami kegyetlenség, valami
kiszámíthatatlan rosszindulat, higgadt, megalkuvó mosolya
mögül a szavak furcsán tekeregtek ki. Volt bennük valami
nyugtalanító hidegség:
-Ígérem.
-Rendben. Megteszem, amit kérsz, csak ne bántsd.
-Ne pazarold az idődet. Gyors vagy, hát legyél még gyorsabb,
tudván, hogy lábaid függenek ettől a testtől.
Kouga izzadt. Ez a nő ebben a percben még Narakunál is
gonoszabbnak tűnt. Higgadtan beszélt, még akkor is, mikor
feldühödött. A fiúban megfogalmazódott a gondolat, hogy
lehet, hogy Kaguya nem is igazi tennyo és a szörnyű
felismerés, hogy cseverből vederbe esett. A nő nem azért
mentette meg Ayamét, mert megszánta volna. Nem...Mert a
teste kellett neki. Kouga a lányra pillantott és bólintott.
Kaguya szemei felvillantak...

9. fejezet: Az ékszerekkel feldíszített Hourai ág

Inuyasha fáradtan kinyújtóztatta kezeit, miközben oldalán
megbillent a Tessaiga. Néhány méterre tőle hatalmas,
rovarszerű démon teteme ragyogott egy vértócsában. A
félszellem elengedte a fülei mellett a dicséreteket. Nem
érdekelték a falusiak szavai. Nem azért ölte meg a bestiát,
hogy segítsen ezzel az embereken, bár Kagome miatt biztos
megtette volna másodlagos indokként, ugyanis a fő cél a
szörnyben levő ékkőszilánk megszerzése volt. Miroku szokás
szerint űzte Sango számára kissé idegesítő hobbiját, Kagome
pedig oktatta Inuyashát, hogy lehetne kedvesebb a
falusiakkal, mikor a félszellem fülei hirtelen a magasba
emelkedtek. Szimatolni kezdett. Inuyasha szemei kidülledtek
a méregtől:
-Ordas van a közelben...
Hirtelen sikoltozás hallatszott az egyik ház felől. A
vájogtéglák szétrobbanva a levegőt töltötték meg, mi
hullámozni kezdett a folytogató portól. A füst mögül Kouga
lépett elő. Kagome ijedten fordult feléje. A farkasfiún
látszott hogy nincs magánál, ugyanis lihegett, méregtől
ráncos szájában csattogtak az agyarak, mik mögül nyál
habzott elő. Kouga véres szemeivel rámeredt Kagoméra. Nem is
pontosan rá, átnézett rajta. Nem érdekelte a kis csapat.
Csak egy valamit akart. A falu közepén ott ragyogott az
ékszerekkel feldíszített Hourai ág, mi megcsillant a
fényben. Néhány falusi férfi fegyvert ragadott és Kougának
rontott. A levegőt fröcsögő vörösség öntötte el. Az emberek
remegő teste a földre esett. Kagome néhány másodpercig nem
látta a fiú szemeit Kouga arcába omló verejtékes hajcsomó
miatt, de mikor újra megpillantotta őket kegyetlen vadságot
vett észre bennük, mi véresen ragyogott. Inuyasha a lány elé
állt:
-Nem tudom mi történt vele. Nem is érdekel. De nem fogja
lemészárolni az embereket. Megveszett, majd én kigyógyítom a
Tessaigával!
-Inuyasha, vigyázz!-sikítozta a lány.
Kouga elrugaszkodott a földtől és a félszellemnek esett.
Közben egy kisfiúnak feltűnt, hogy a démon őrjöngő szemeit a
feldíszített ágra szegezi. Ez szent tárgy. A falué. Nem
engedi, hogy elvigye...A fiú az ág elé futott, vele együtt
Kagome is, hogy elvigye onnan a meggondolatlan gyereket, ám
már nem tudott elfutni a tárgy elől. Kouga kiszabadult
Inuyasha karmaiból és a lány fele vette az irányt. Kezei a
magasba csaptak, karmai gyilkos pengékként villantak meg a
napfényben. Kagome becsukta a szemeit, megfeszült testtel
várta, hogy széttépje a magából kivetkőzött Kouga, de nem
támadott a fiú. Véres szemekkel rámeredt a lányra, kezei
meg-megremegtek, amint próbálta elfojtani féktelen és
vérszomjas ösztöneit, de amint Kagome remegő szemekkel
rámeredt, mintha nyakon öntötték volna jeges vízzel,
kijózanodott. Kouga elkapta tekintetét, és csak ennyit
nyögött ki:
-A tennyo akarja...
A fiú futásnak eredt. Olyan hirtelen történt az egész, hogy
alig tudták felfogni. Inuyasha ezúttal nem keveredett
szócsatába Kagoméval Kouga miatt. Sose tudták meg, hogy mi
történt vele aznap, mindenesetre akárki is irányította, a
lány észhez térítette a farkast. A Hourai ág ékszereit pedig
továbbra is csendesen lobogtatta a szél.

Kaguya nem lesz boldog...