10. Fejezet

Eközben Rin Itoeval a közeli tónál volt ma is.

-         Itoe, Itoe! Ne kószálj el, mert még felfalnak a szellemek! – intette óvatosságra Rin.

-         Jó, mama – azzal Itoe a kis kosarával elkezdte körbejárni a tavat, hátha talál valami érdekes dolgot.

Eközben Rin nagymosást tartott, a tegnapi betörés következtében összepiszkolódott ruhákat tisztogatta. Két-három óra múlva arra lett figyelmes, hogy Itoet egy darabja már nem látta. Elindult megkeresni a kislányt. Amikor már másodjára járta körbe a tavat egyre kétségbeesetten kiabálta lánya nevét. De semmi. Itoe eltűnt. Rin a ruhákat összeszedve rohant a faluba Sesshoumaruért. Miután elmondta, hogy mi történt, Sesshoumaru is a lánya keresésére indult. De nem találta ő sem a kislányt, a szagát sem érezte, csak ugyanazt a port, amit a házukban is. Rin már a könnyeivel küszködött, mikor Sesshoumaruval hazaértek.

-         Hogy lehettem ennyire figyelmetlen?! Hogy?! – sírt Rin. – A kislányom… Itoe…

-         Megtaláljuk, nyugodj meg – vigasztalta Sesshoumaru.

Reggel egy kisebb felderítőcsoportot szerveztek az erdő és a hegyek átkutatására. Sessh hiába marasztalta Rint, nem lehetett megállítani, így ő az erdei kutatócsoporttal indult el, amíg Sesshoumaru a hegyekbe tartott. Estére Sesshoumaru elért egy meredek sziklaszirtet. Ott állt egy kisebb ház. Mikor Sessh bekopogtatott, semmi válasz nem jött, és a házban világosság sem volt. Gondolta, hogy bemegy, éjszakára megszáll itt. Amikor belépett, egy takarosan berendezett házban találta magát. Látszott, hogy laknak itt. A tűzhelyen a hamu még friss volt. Sesshoumaru az éjszaka közepén halk duruzsolásra riadt.

-         Csss! Ne mozogj, mert még elvágom a torkodat! – suttogta az idegen.

Sessh érezte a hideg pengét a torkán, és tudta, hogy ez matt helyzet, nem tud kikerülni ebből győztesen.

-         Mégis ki vagy? Te raboltad el a lányomat? – Sesshoumaruból áradt a tehetetlen düh.

-         Naaa… Azért ne menjünk így a dolgok elébe. Mit keresel itt?

-         Tehát te voltál. Azonnal add vissza a lányomat!

-         Nem vagy olyan helyzetben, hogy parancsolgass – kacagott az idegen – Most én osztom a lapokat, és neked nem jut más, csak a halál.

-         Persze, így könnyű, hátba támadni a másikat. Gondolom szemtől-szembe nem mernél kiállni velem – szólt hűvösen Sesshoumaru, próbálva csitítani érzelmeit. – És Rinnel mit tettél? Már megölted?

-         Nem, nem öltem meg. Hozzá és a sorsához semmi közöm.

-         Miért? Hozzám mi közöd van?

Ááá… Nyugodj meg Sesshoumaru, előbb-utóbb mindent érteni fogsz – azzal egy darab kábítófolyadékkal átitatott kendőt nyomott Sessh orrához, aki ettől rögtön eszméletét vesztette.